Baj van. Nagy baj. Mégpedig nem is ott, vagy nem is kizárólag abban, amiben az emberek általában hiszik. A minap egy férfi megelégelte azt, hogy a szomszédban garázdálkodó cigánycsalád évek óta és büntetlenül fosztogatja két keze munkáját, és átbandukolt egy kézi permetezővel, hogy majd ő lepermetezi őket, a teljesen hülye Slota meg eközben mondja, amit szokott, csak most kicsit hangosabban hisztizik. Kár volt feltalálni a hangosfilmet, én mindig mondtam, de félek, most már késő.

Előttem, van a kép. Szinte látom... Ül a Schiffer gyerek valamelyik Dob vagy Király utcai lakásban, s mellette pár humanista. Percek óta nagy a csend.

Osztie Zoltán, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének elnöke a napokban hallatta a hangját, és bebizonyította, hogy az egyház háza tájékán még minden a régi. Megjegyzem, már kissé kételkedtünk. El voltunk bizonytalanodva. A jelek ugyanis nem erre utaltak. A pápa popdalokat gajdol, fontos egyházi emberek az iszlám térhódítás hasznosságáról tesznek hitet, toleranciát hirdetnek, meg másságot, s ha már az egyház és környéke sem bigott, ha az sem vaskalapos, akkor hát ki?

Megyek haza a minap, s amint nyitom ki a postaládát, egy barna színű, ízléses kis csomagra esik tekintetem. A hosszúkás alakú borítékra alul hatalmas ló betűkkel a "Tisztelt választó" feliratot biggyesztették, míg a bal felső sarokban - feladó gyanánt - egy stilizált szegfű rajza volt látható, s mellette a "Magos Péter, a 20. sz. választókerület képviselő-jelöltje" felirat volt olvasható.