Bombahír

U-boot. Német "koktél". Elkészítése: fél literes söröskorsóba beledobott feles vodka (pohárral együtt).

Na de most nem is erről lesz szó, hanem a tengeralattjárókról, egészen pontosan a német tengeralattjárókról. Az alapfeltevés: aki nem kedveli a második világháborús német tengeralattjárók történelmét és történeteit, az nem egész ember. Ilyen mutáns volt Churchill is, aki annyira rettegett tőlük, hogy személyes feladatának érezhette démonizálni őket amikor azt mondta: "U-boat. Kizárólag ezt szót fogjuk használni a német eszközökre. A tengeralattjáró szó csakis a mi remek angol hajóinkat illeti meg." Nos, tőlem aztán megtarthatja.

Az U-hajók iránti rajongásom természetesen akkor kezdődött, amikor a Magyar Királyi Televízió még tizensok évvel ezelőtt műsorára tűzte a Das Boot című örök filmremeket teljes 6 órás hosszában. Ez a több részre vágott TV sorozat változat volt. Bármiféle túlzás nélkül, teljes objektivitással tényként kezelendő, hogy azóta ez A Film ebben a műfajban. Minden, ami tengeralattjáróról szól, legyen az játék vagy film, csakis a Das Boot-hoz hasonlíthat, és egyben kell is hogy hasonlítson.

A történetem tovább folytatódott a 688 Attack Sub nevű játékkal, aminek ugyan vajmi kevés köze volt a második világháborúhoz (lévén amerikai és szovjet atomtengeralattjárók voltak a szereplői), de egy remek szimulátor volt. Kezelte a párszáz forintos, printer portra dugott D/A adaptert is (aki nem tudná: "hangkártya"), úgyhogy még az akkori kis putter 286-os fűnyírógépemmel is cafatokra tudtam pingelni a hangszórókat.

Hosszú szünet, tarkítva egy nagyon rövid Aces of the Deep megtekintéssel, majd 2009-ben... Silent Hunter 3. Dacára annak, hogy románok készítették, ez egy igazán remek, audiovizuálisan, játszhatóságban és minden egyéb tekintetben meglehetősen kiváló szimuláció volt (a játék maga egyébként 2005-ös). A kiadása óta eltelt években számtalan kisebb-nagyobb módosítás született hozzá, hála az alapjáték komoly moddolhatóságának. A nagyobbak közül említendő a Grey Wolves Expansion, amelyet akár Silent Hunter három és félként is nevezhetünk.

A csendes-óceáni hadiszínteret feldolgozó negyedik részt átugorva végre a lényegre is térek, ez pedig az atlanti hadiszíntérhez visszatérő Silent Hunter 5, és hogy jó-e is ez nekünk.

Másolásvédelem

A kiadás előtt (a finoman szólva is meggyőző trailerek mellett) az az infó is kiderült, hogy a játék másolásvédelme egy folyamatos on-line kapcsolat lesz az Ubisoft szerverei felé. Bármilyen netes problémára a játék megáll, és lehet választani a további várakozás és a kilépés között. A játékállások szintén az Ubi szerverén tárolódnának. Érthető módon ez a lépés óriási haragot váltott ki a SubSim.com fórumán: a poll szerint a vásárlók 80%-ának így már nem is kellett a játék.

Nos, a védelem az összes mellékhatását sikeresen hozta, erényeit pedig egyáltalán nem. A játékot az első 24 órában feltörte a Skid Row (thanks!), a legális felhasználók pedig képtelenek elindítani a játékot, mert egy ismeretlen harmadik fél olyan masszív DDoS támadást intézett az Ubi szerverei felé, hogy az oda kapcsolodni vágyó Silent Hunter 5 és Assassin's Creed 2 játékosok 95 százaléka sikertelenségre kárhoztatott. Ez egyébként cikkünk írásának pillanatában is tart.

Ami jobb lett

Grafika: 2010-es szint, igazán gyönyörű árnyékok. Kár, hogy egy Fallout 3-at és Crysis-t simán kezelő gépen ki kell őket teljesen kapcsolni, hogy ne 5-10 fps legyen 30-60 helyett.

Bejárható U-boot: a játék first person szemszögből játszódik. Igen hatásos, ahogy a repülőgépek megjelenésekor a létrán lefelé mászva már lehet is ordítani, hogy "ALAAARM! GROßE FAHRT!!!"

És végre nem működik szárazföldön keresztül a hidrofon és az AI vizuális észlelése.

Ami rosszabb lett

Minden más. Az elődök U-boot választékától (II, VII, IX, XXI) eltérően itt csak a(z egyébként legelterjedtebb) VII tipus létezik. A játék nem 1945-ig, hanem csak 1943 májusáig tart (a Fekete Május, amikor a német tengeralattjárók veszteségei olyan szintre emelkedtek, hogy Dönitz kvázi lefújta az atlanti háborút).

A grafikus interface gyakorlatilag megszűnt, a WASD irányításon kívül nincs más interakcióra lehetőség (najó még pár billentyű, merülés és hasonlók). Nincsenek többé WW2-es gépek, a torpedó számítógépen sem lehet tekergetni a bizgentyűket, helyette beszédben kell megadni a paramétereket a tisztnek (dacára annak, hogy ez most leírva reálisabbnak tűnhet, játék közben ez borzasztóan rossz). Az egész interface egy iPhone letisztultságára és kivitelezésére emlékeztet. Nem mondhatni, hogy beleillenek egy második világháborús játékba holmi 21. századi ikonok. A hajón sehol nincs egy iránytű (!), a sebességmérő óra is eltűnt. Bármiféle navigációt csak a térképen lehet végezni.

A legénységgel történő interakció bugos, nehézkes, és nevetséges. A játékot senki se indítsa el a legénységi morál csökkenését kikapcsoló mod nélkül! Ja, a legénység az előző részektől eltérően itt sérthetetlen lett, szóval nyugodtan kint lehet őket hagyni bármilyen tűzharcban.

Nagyon sok fontos funkció (távolság a tengerfenékig, időjárásjelentés, célpontkövetés a hidrofonnal, ilyesmik) visszaszerezhető a commands.cfg fájlban billentyűkhöz definiálva őket. Enélkül el sem érdemes indulni. A periszkópot kezelve nem lehet utasításokat adni a hidrofonnál ülő tisztnek (például távolságbecslés a célpontig), szépen le kell mászni a toronyból (persze nem a felszínen: a támadó periszkóp magában a toronyban található), odasétálni a hidrofonhoz, odébblökni az embert, megkeresni az elsüllyesztendő hajót, és ezután le lehet mérni a távot. Mire pedig a kapitány visszasétál a periszkóphoz, ez már idejétmúlt adat. Ó, azt említettem, hogy a hidrofon a vízfelszínen is működik? (Tudniillik, a rögös valóságban nem.)

A mesterséges intelligencia pocsék. Gyakori, hogy egy romboló akár az egész játék során elkíséri a játékost, tartva egy adott távolságot (megközelíteni sem lehet). Ugyanakkor viszont általában tétlenül nézik, ahogy a németek elsüllyesztik a fél doveri kikötőt vagy egy konvojt. A repülőgépek soha nem veszik észre a tengeralattjárót, akkor se ha az lő rájuk (!). A tengeralattjáró nem sérül a tengerfenéknek való ütközéskor.

Nem folytatom, ennyiből is lejöhet a lényeg: ezt a játékot alfateszt fázisban adták ki (ennek kapcsán lásd a Hearts of Iron 3 című, egyébként igen remek stratégiai játékot, amiben 300 kilométerrel sikerült odébb csúsztatni Sztálingrádot).

Fogadtatás

Az amazon.com-on a játék átlagban kőkemény stabil 1 (egy) csillagot kapott, azaz a minimális értékelést, és a subsim.com tagok tapasztalata szerint több viszonteladói láncnál "kérdés nélkül visszavehető" utasítást adtak ki a játékra. EPIC FAIL. Szerencsére a legkatasztrofálisabb hiányosságokra már az első napokban született vagy tíz mod a subsim.com-on, de az SH3-as játszhatósági szint eléréséhez sajnos még legalább fél, de inkább egy egész év kell majd.